1) Az autóalkatrész-kiszervezés trendje nyilvánvaló
Az autók általában motorrendszerekből, sebességváltó rendszerekből, kormányrendszerekből stb. állnak. Minden rendszer több részből áll. Egy komplett jármű összeszerelésében sokféle alkatrész vesz részt, és a különböző márkák és modellek autóalkatrészeinek specifikációi és típusai is eltérőek. Az egymástól való eltérések miatt nehéz nagymértékű, szabványosított gyártást létrehozni. Az iparág domináns szereplőjeként a termelési hatékonyság és a jövedelmezőség javítása, valamint a pénzügyi nyomás csökkentése érdekében az autógyártók fokozatosan eltávolították a különféle alkatrészeket és részegységeket, és átadták azokat az upstream alkatrészgyártóknak a termelés támogatására.

2) Az autóalkatrész-iparban a munkamegosztás egyértelmű, a specializáció és a méretgazdaságosság jellemzőit mutatja.
Az autóalkatrész-iparra a többszintű munkamegosztás jellemzői jellemzők. Az autóalkatrész-ellátási lánc főként első-, másod- és harmadszintű beszállítókra oszlik az „alkatrészek, komponensek és rendszeregységek” piramisszerkezete szerint. Az 1. szintű beszállítók képesek részt venni az OEM-ek közös K+F-jében, és erős, átfogó versenyképességgel rendelkeznek. A 2. és 3. szintű beszállítók általában az anyagokra, a gyártási folyamatokra és a költségcsökkentésre összpontosítanak. A 2. és 3. szintű beszállítók között rendkívül nagy a verseny. A termékek hozzáadott értékének növelése és a termékek optimalizálása érdekében a K+F növelésével meg kell szabadulni a homogén versenytől.

Ahogy az OEM-ek szerepe fokozatosan átalakul a nagyszabású és átfogó integrált gyártási és összeszerelési modellről a teljes járműprojektek kutatás-fejlesztésére és tervezésére összpontosítóvá, az autóalkatrész-gyártók szerepe fokozatosan bővült a tiszta gyártótól az OEM-ekkel közös fejlesztésig. A gyár fejlesztési és gyártási követelményei. A specializált munkamegosztás hátterében fokozatosan kialakul egy specializált és nagyszabású autóalkatrész-gyártó vállalkozás.

3) Az autóalkatrészek általában könnyűszerkezetes fejlesztésnek számítanak.
A. Az energiatakarékosság és a kibocsátáscsökkentés miatt a karosszéria könnyű súlya elkerülhetetlen trend a hagyományos autók fejlesztésében.

Az energiatakarékosság és a kibocsátáscsökkentés iránti felhívásokra válaszul számos ország rendeleteket adott ki a személygépkocsik üzemanyag-fogyasztási szabványairól. Az Kínai Népköztársaság Ipari és Információs Technológiai Minisztériumának rendeletei szerint Kínában a személygépkocsik átlagos üzemanyag-fogyasztási szabványa a 2015-ös 6,9 l/100 km-ről 2020-ra 5 l/100 km-re csökken, ami akár 27,5%-os csökkenést jelent; az EU kötelező jogi eszközökkel váltotta fel az önkéntes CO2-kibocsátást csökkentő megállapodást a járművek üzemanyag-fogyasztására és a CO2-kibocsátási határértékekre, valamint a címkézési rendszerekre vonatkozó uniós kibocsátáscsökkentési megállapodások bevezetéséről; az Egyesült Államok a könnyű haszongépjárművek üzemanyag-fogyasztására és az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó rendeleteket adott ki, amelyek előírják, hogy az amerikai könnyű haszongépjárművek átlagos üzemanyag-fogyasztása 2025-re elérje az 56,2 mpg-t.

A Nemzetközi Alumínium Szövetség vonatkozó adatai szerint az üzemanyaggal működő járművek súlya nagyjából pozitív korrelációt mutat az üzemanyag-fogyasztással. A jármű tömegének minden 100 kg-os csökkentésével körülbelül 0,6 liter üzemanyag takarítható meg 100 kilométerenként, és 800-900 g CO2-kibocsátás is csökkenthető. A hagyományos járművek testsúlya könnyebb. A mennyiségi meghatározás jelenleg az egyik fő energiatakarékossági és kibocsátáscsökkentési módszer, és elkerülhetetlen trenddé vált az autóipar fejlődésében.

B. Az új energiahordozókkal ellátott járművek hatótávolsága elősegíti a könnyűszerkezetes technológia további alkalmazását
Az elektromos járművek gyártásának és értékesítésének gyors növekedésével a hatótávolság továbbra is fontos tényező, amely korlátozza az elektromos járművek fejlesztését. A Nemzetközi Alumínium Szövetség vonatkozó adatai szerint az elektromos járművek súlya pozitív korrelációban áll az energiafogyasztással. Az akkumulátor energia- és sűrűségtényezői mellett a teljes jármű súlya is kulcsfontosságú tényező, amely befolyásolja az elektromos jármű hatótávolságát. Ha egy tisztán elektromos jármű súlyát 10 kg-mal csökkentjük, a hatótávolság 2,5 km-rel növelhető. Ezért az elektromos járművek fejlesztése az új helyzetben sürgősen könnyűszerkezetes járművekre szorul.

A C.Alumíniumötvözet kiemelkedő átfogó költséghatékonysággal rendelkezik, és a könnyű autók számára az előnyben részesített anyag.
A könnyűszerkezetes anyagok elérésének három fő módja van: könnyű anyagok használata, könnyűszerkezetes tervezés és könnyűszerkezetes gyártás. Az anyagok szempontjából a könnyűszerkezetes anyagok főként alumíniumötvözeteket, magnéziumötvözeteket, szénszálakat és nagy szilárdságú acélokat tartalmaznak. A súlycsökkentő hatás tekintetében a nagy szilárdságú acél-alumíniumötvözet-magnéziumötvözet-szénszál növekvő súlycsökkentő hatást mutat; a költségek tekintetében a nagy szilárdságú acél-alumíniumötvözet-magnéziumötvözet-szénszál növekvő költségtendencia mutat. Az autókban használt könnyűszerkezetes anyagok közül az alumíniumötvözet anyagok átfogó költségteljesítménye magasabb, mint az acél, magnézium, műanyagok és kompozit anyagoké, és komparatív előnyökkel rendelkezik az alkalmazástechnológia, az üzembiztonság és az újrahasznosítás tekintetében. A statisztikák azt mutatják, hogy a könnyűszerkezetes anyagok piacán 2020-ban az alumíniumötvözet akár 64%-ot is képviselt, és jelenleg a legfontosabb könnyűszerkezetes anyag.